Elsősegély epilepsziás roham esetén: mit tegyünk és mikor hívjunk mentőt?

Mit tegyünk rángással és eszméletvesztéssel járó roham alatt?

Ha látjuk, hogy a beteg elesik, lehetőség szerint segítsük óvatosan a földre. Távolítsuk el a közeléből a kemény, forró vagy éles tárgyakat, és tegyünk a feje alá valami puhát, például összehajtott ruhát. Vegyük le a szemüvegét, és lazítsuk meg a nyak körüli szoros ruhadarabokat. Csak közvetlen veszély, például forgalom vagy tűz miatt mozgassuk másik helyre.

Nézzük meg az időt a roham kezdetén. A várakozás közben egy rövid esemény is hosszúnak tűnhet, ezért az órával mért idő sokkal megbízhatóbb. Ha a kezdetet nem láttuk, ezt később mondjuk el a mentőknek vagy az orvosnak.

Ne fogjuk le a beteget, és ne próbáljuk megállítani a rángásokat. Óvjuk a fejét a sérüléstől, de ne szorítsuk mozdulatlanul a testét. Az oldalra fordítás legyen kíméletes; az erős rángások alatt ne erőltessük a testhelyzet-változtatást. A rángások megszűnése után, ha a beteg nem éber, de normálisan lélegzik, helyezzük stabil oldalfekvésbe, és figyeljük a légzését.

Maradjunk mellette, beszéljünk nyugodtan, és kérjük meg a környezetet, hogy biztosítson helyet. A rohamot ne tegyük nyilvános látványossággá. Orvosi célú videó csak akkor készüljön, ha emiatt egyetlen szükséges segítségnyújtási lépés sem marad el.

Amit ne tegyünk a beteggel

Sem tárgyat, sem ujjat, sem lenyelendő gyógyszert ne tegyünk a szájába. A nyelvet nem lehet „lenyelni”. A száj erőltetett kinyitása fog- és állkapocssérülést, félrenyelést okozhat, a segítő is megsérülhet. A légutak védelmét a megfelelő testhelyzet és az állapot megfigyelése szolgálja.

Ne adjunk inni, enni vagy szájon át beveendő tablettát, amíg a beteg tudata és biztonságos nyelése nem rendeződött. Ne öntsünk rá vizet, ne rázzuk, és ne próbáljuk kiabálással „felébreszteni”. Az előre elrendelt, megfelelően alkalmazott nyálkahártyán át felszívódó rohamoldó gyógyszer külön kategória; nem azonos a beteg szájába erőltetett tablettával.

A légzés ellenőrzése és az újraélesztés

Az aktív görcsroham alatt általában nincs szükség mellkasi nyomásokra vagy befúvásos lélegeztetésre. Ezt azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy egy rohamnak tűnő rosszullét után soha nem kell újraélesztést kezdeni. Keringésmegállás kezdetén is jelentkezhet rövid, görcsszerű mozgás.

Ha a mozgások megszűnése után a beteg nem reagál és nem lélegzik normálisan, azonnal hívjuk a 112-t, és kezdjünk újraélesztést a mentésirányító utasítása szerint. A ritka, szabálytalan, hörgő légvétel nem tekinthető normális légzésnek. Ha van elérhető automata defibrillátor, kérjünk meg valakit, hogy hozza oda, és kövessük a készülék utasításait. Ilyen helyzetben nem szabad percekig várni arra, hogy a beteg „kialudja a rohamot”.

Mikor kell mentőt hívni?

Hívjuk a 112-t, ha az alábbiak valamelyike fennáll:

• A görcsroham eléri az öt percet. A megszokottnál jelentősen hosszabb rohamnál vagy az egyéni terv előírása szerint ennél korábban is kérjünk segítséget.
• Újabb roham kezdődik anélkül, hogy a beteg közben érdemben magához térne.
• A roham után légzészavar marad fenn, a beteg nem ébreszthető, vagy állapota nem javul megfelelően.
• Ez az első ismert epilepsziás rohama, új típusú roham jelentkezik, illetve a rosszullét eredete nem ismert.
• Súlyos sérülés történt, a roham vízben jelentkezett, vagy a beteg várandós.
• Cukorbeteg beteg eszméletét veszti, illetve más körülmény miatt súlyos akut betegség gyanúja merül fel.
• A helyzet bizonytalan, és nem tudjuk biztonságosan megítélni a beteg állapotát.

A segítségkéréskor mondjuk el a pontos helyszínt, a beteg hozzávetőleges életkorát, a roham kezdetét és időtartamát, valamint azt, hogy jelenleg reagál-e és hogyan lélegzik. Ismert epilepszia esetén jelezzük, ha van egyéni rohamellátási terv vagy már kapott rohamoldó gyógyszert.

Ha a roham után 5–10 percen belül sem tér vissza a megszokott tudatállapot, szintén kérjünk sürgős segítséget. Légzészavar, nem ébreszthető állapot vagy más riasztó tünet esetén ne várjunk eddig. A rövid időn belül halmozódó rohamok akkor is sürgősségi helyzetet jelenthetnek, ha a beteg közöttük feltisztul; ilyenkor az egyéni terv szerint járjunk el, ennek hiányában hívjuk a 112-t.

Elhúzódó roham és status epilepticus

A tartós tónusos-klónusos görcsrohamot öt perctől sürgősségi állapotként kell kezelni. Ugyanilyen aggasztó, ha a rohamok a tudat érdemi rendeződése nélkül ismétlődnek. A status epilepticus különböző rohamformákban is előfordulhat, ezért az ötperces küszöb nem minden rohamtípus teljes orvosi definíciója. A gyakorlati üzenet mégis egyértelmű: öt percig tartó görcsroham esetén ne várjunk tovább a segítségkéréssel.

Tartós, szokatlan zavartság mögött rángás nélkül zajló epilepsziás aktivitás is állhat. Ha a roham után nem indul megfelelő javulás, ezt nem lehet otthon biztosan megkülönböztetni a szokásos utóállapottól; sürgős orvosi vizsgálat szükséges.

Mikor adható rohamoldó gyógyszer?

Elhúzódó vagy halmozódó rohamokra az orvos előre rendelhet sürgősségi gyógyszert, például megfelelő készítményként alkalmazott midazolámot vagy diazepámot. A beadás módját, időpontját, adagját és esetleges ismétlését írásos, egyéni tervben kell rögzíteni. A hozzátartozónak vagy gondozónak meg kell tanulnia a használatot, és tudnia kell, mikor kell mentőt hívni.

Nem minden készítmény alkalmazható minden életkorban és minden beadási úton. Más beteg gyógyszerét vagy nem az előírt beadási módot ne használjuk. Az elrendelt rohamoldó beadása nem késleltetheti az indokolt mentőhívást. A fenntartó és a sürgősségi kezelés célja különbözik, még akkor is, ha egyes hatóanyagokat az orvosi ellátásban többféle helyzetben alkalmaznak.

Mi a teendő elrévedéssel vagy zavartsággal járó rohamnál?

Fokális, tudatzavarral járó roham alatt a beteg látszólag ébren lehet, mégsem érti megfelelően a helyzetet. Beszéljünk hozzá egyszerűen, nyugodtan, és kíméletesen tereljük el a forgalomtól, lépcsőtől, forró tűzhelytől vagy vízparttól. Ne vitatkozzunk vele, és ne alkalmazzunk felesleges erőt. Az automatikus mozdulatok vagy a zavart viselkedés nem szándékos engedetlenséget jelentenek.

Rövid absence esetén rendszerint elegendő a biztonság fenntartása és a megfigyelés. A gyakran ismétlődő elrévedéseket azonban jelezni kell az orvosnak, mert befolyásolhatják a tanulást és a mindennapi működést. Szokatlanul elhúzódó vagy ismétlődő tudatzavart nem szabad egyszerű figyelmetlenségként elintézni.

Hogyan segítsünk a roham után?

A beteg lehet kimerült, álmos, zavart, fej- vagy izomfájdalma lehet, és nem feltétlenül emlékszik a történtekre. Maradjunk mellette, figyeljük a légzését, és hagyjuk biztonságos környezetben pihenni. Nyugodtan, szükség esetén többször mondjuk el, mi történt. A vizeletvesztést vagy ruházati problémát diszkréten kezeljük.

Az ismert, rövid, megszokott lefolyású roham után, megfelelő felépülés és egyéni ellátási terv mellett nem mindig szükséges mentő. Új rohamforma, gyakoribb rosszullét vagy kezelés melletti visszatérés esetén viszont mielőbbi neurológiai egyeztetés indokolt. Új féloldali gyengeség, beszédzavar vagy más tartós neurológiai tünet esetén azonnal kérjünk segítséget: nem lehet biztonsággal feltételezni, hogy csupán a roham utóhatásáról van szó.