Milyen típusai lehetnek a fejfájásnak?

A fejfájásokat két nagy csoportba soroljuk:

• elsődleges fejfájások, amelyek önálló fejfájásbetegségek;
• másodlagos fejfájások, amelyek egy másik betegség vagy állapot következtében alakulnak ki.

Az elsődleges fejfájások közé tartozik többek között a migrén, a tenziós típusú fejfájás és a cluster fejfájás. Másodlagos fejfájást okozhat például fertőzés, fejsérülés, gyógyszertúlhasználat, érbetegség vagy a koponyán belüli nyomás megváltozása.

Tenziós fejfájás

A tenziós fejfájás a leggyakoribb elsődleges fejfájástípus. A fájdalom általában enyhe vagy közepes erősségű, nyomó, szorító jellegű. Sokan úgy írják le, mintha egy szoros pánt vagy abroncs venné körül a fejüket.

A tenziós fejfájás jellemző tünetei

• többnyire kétoldali fejfájás;
• homlok-, halánték- vagy tarkótáji nyomás;
• nem lüktető, hanem tompa vagy szorító fájdalom;
• a hétköznapi fizikai aktivitás általában nem fokozza jelentősen;
• rendszerint nem jár hányással vagy kifejezett neurológiai tünetekkel.

A fejfájás időtartama fél órától akár több napig is terjedhet. Előfordulhat ritkán, de gyakori vagy krónikus formában is.

Mi okozhat tenziós fejfájást?

A tenziós fejfájás hátterében nem egyszerűen a nyak- vagy fejbőrizmok feszülése áll. Kialakulásában a fájdalomfeldolgozó idegrendszeri folyamatok, valamint környezeti és életmódbeli tényezők egyaránt szerepet játszhatnak.

Gyakori provokáló tényezők:

• tartós stressz;
• szorongás;
• alváshiány;
• rendszertelen étkezés;
• folyadékhiány;
• hosszan tartó képernyőhasználat;
• helytelen testtartás;
• a szem megerőltetése.

A tenziós fejfájás kezelése

Enyhe, alkalmanként jelentkező fejfájás esetén segíthet a pihenés, a megfelelő folyadékbevitel, a rendszeres étkezés, a friss levegőn végzett könnyű mozgás és a nyak-vállöv átmozgatása.

Szükség esetén paracetamol vagy megfelelően megválasztott nem szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazható, amennyiben annak nincs ellenjavallata. A gyógyszereket mindig az alkalmazási előírásnak, illetve az orvos vagy gyógyszerész tanácsának megfelelően kell használni. Többféle fájdalomcsillapító ellenőrzés nélküli kombinálása nem javasolt.

Gyakori fejfájás esetén az ismételt gyógyszerbevétel helyett orvosi kivizsgálás, fejfájásnapló vezetése, stresszkezelés és szükség szerint fizioterápia vagy pszichológiai támogatás javasolt.

Migrénes fejfájás

A migrén visszatérő neurológiai betegség, amelynek legismertebb tünete a közepesen erős vagy erős fejfájás. A migrénes fájdalom gyakran féloldali és lüktető, de lehet kétoldali, nyomó vagy feszítő jellegű is.

Kezeletlenül egy migrénes roham általában 4–72 órán keresztül tarthat. A fájdalom a hétköznapi fizikai aktivitás, például lépcsőzés vagy gyorsabb séta hatására gyakran fokozódik.

A migrén gyakori kísérő tünetei

• hányinger vagy hányás;
• fényérzékenység;
• hangérzékenység;
• szagokra való fokozott érzékenység;
• koncentrációs nehézség;
• fáradtság;
• szédülés vagy bizonytalanságérzés.

A migrén nem egyszerűen „erős fejfájás”. A roham előtt órákkal vagy akár egy nappal is jelentkezhet hangulatváltozás, fáradtság, ásítozás, nyakmerevség, koncentrációs nehézség vagy bizonyos ételek iránti fokozott vágy.

Migrén aurával

A migrénes betegek egy részénél úgynevezett aura jelentkezik. Az aura teljesen visszafordítható neurológiai tünetegyüttes, amely többnyire fokozatosan alakul ki.

Az aura leggyakoribb formái:

• villódzó fények vagy cikcakkvonalak látása;
• látótérkiesés;
• féloldali zsibbadás;
• bizsergés;
• átmeneti beszéd- vagy szókeresési nehézség.

A tipikus aura egyes tünetei általában 5–60 percig tartanak. Az első alkalommal jelentkező, szokatlan, hirtelen kialakuló vagy tartós neurológiai tüneteket azonban nem szabad automatikusan migrénnek tekinteni, mert stroke vagy átmeneti agyi keringészavar is utánozhatja az aurát.

Mi válthat ki migrénes rohamot?

A migrénes roham kiváltó tényezői egyénenként eltérhetnek. Gyakoribb provokáló körülmények:

• alváshiány vagy a megszokottnál hosszabb alvás;
• stressz, illetve a stresszes időszakot követő ellazulás;
• kihagyott étkezés;
• kiszáradás;
• alkoholfogyasztás;
• a menstruációval összefüggő hormonális változás;
• időjárás-változás;
• erős fény, zaj vagy intenzív szaghatás.

Nem minden feltételezett kiváltó tényezőt kell automatikusan kerülni. A túl szigorú diéta vagy életmódbeli korlátozás indokolatlan terhet jelenthet. A valódi összefüggések felismerésében fejfájásnapló segíthet.

A migrén kezelése

A migrén kezelésének két fő része van: az akut roham megszakítása és a rohamok megelőzése.

Enyhébb vagy közepesen erős roham esetén megfelelően alkalmazott paracetamol, acetilszalicilsav vagy nem szteroid gyulladáscsökkentő is hatékony lehet. A gyógyszert célszerű a fejfájás kezdetén, megfelelő adagban bevenni. Hányinger esetén hányáscsillapító kezelés is szükségessé válhat.

Közepesen erős vagy erős rohamok, illetve a hagyományos fájdalomcsillapítók elégtelen hatása esetén migrénspecifikus gyógyszerek, leggyakrabban triptánok alkalmazhatók. Bizonyos betegek számára újabb, a CGRP-rendszerre ható készítmények is szóba jöhetnek.

A gyógyszerválasztást az egyéni kockázatok, társbetegségek, korábbi kezelési tapasztalatok és ellenjavallatok alapján kell meghatározni.

A migrén megelőző kezelése

Megelőző kezelés mérlegelhető, ha a migrénes rohamok gyakoriak, tartósak, jelentősen korlátozzák a munkavégzést vagy a mindennapi életet, illetve az akut kezelés nem megfelelő.

A megelőző kezelés része lehet:

• az alvás és az étkezés rendszeressé tétele;
• rendszeres aerob testmozgás;
• stresszkezelés;
• hagyományos migrénmegelőző gyógyszer;
• CGRP-t vagy annak receptorát célzó kezelés;
• krónikus migrén esetén botulinumtoxin-kezelés;
• egyes esetekben neuromodulációs eljárás.

A megfelelő készítmény kiválasztása minden esetben személyre szabott neurológiai döntést igényel.

Cluster fejfájás

A cluster fejfájás ritkább, de rendkívül intenzív elsődleges fejfájásbetegség. A fájdalom szigorúan féloldali, többnyire a szem körül, a szem mögött vagy a halántéktájon jelentkezik.

Egy kezeletlen roham általában 15–180 percig tart, és az aktív időszakban akár naponta többször is ismétlődhet. A rohamok gyakran hetekig vagy hónapokig tartó periódusokban, úgynevezett clusterekben jelentkeznek.

A cluster fejfájás kísérő tünetei

A fájdalom oldalán kialakulhat:

• könnyezés;
• szemvörösség;
• orrdugulás vagy orrfolyás;
• szemhéjduzzanat;
• homlok- vagy arcizzadás;
• szemhéjcsüngés;
• pupillaszűkület.

Migrén alatt a beteg általában csendre és nyugalomra vágyik, cluster fejfájás esetén viszont jellegzetes lehet a nyugtalanság: az érintett nem tud fekve maradni, fel-alá járkálhat vagy ringatózhat.

A cluster fejfájás kezelése

A hagyományos, szájon át bevett fájdalomcsillapítók rendszerint túl lassan hatnak. A roham kezelésére orvosi előírás alapján nagy áramlású, 100 százalékos oxigén, valamint bőr alá adott vagy orrspray formájában alkalmazott triptán használható.

Az aktív cluster periódus alatt megelőző kezelésre is szükség lehet. Ennek beállítása és ellenőrzése neurológiai, lehetőség szerint fejfájás-ambulanciai feladat.

Másodlagos fejfájás

Másodlagos fejfájásról akkor beszélünk, ha a panasz egy másik betegség vagy külső tényező következtében alakul ki. A fejfájás ilyenkor nem önálló betegség, hanem az alapállapot egyik tünete.

Másodlagos fejfájást okozhat többek között:

• vírusos vagy bakteriális fertőzés;
• arcüreg- vagy fülbetegség;
• fejsérülés;
• agyhártyagyulladás;
• agyi érbetegség;
• agyi vérzés vagy agyi vénás trombózis;
• a koponyán belüli nyomás fokozódása vagy csökkenése;
• szemészeti betegség;
• szén-monoxid-mérgezés;
• egyes gyógyszerek alkalmazása vagy elhagyása;
• fájdalomcsillapító gyógyszerek túl gyakori használata.

Az alapbetegséghez társuló fejfájás akár migrénszerű vagy tenziós jellegű is lehet. Emiatt nemcsak a fájdalom jellege, hanem annak kezdeti körülményei, időbeli lefolyása és a kísérő tünetek is fontosak.

Mikor kell azonnal orvoshoz fordulni fejfájással?

A legtöbb fejfájás mögött nem áll súlyos betegség. Bizonyos tünetek esetén azonban sürgős kivizsgálás szükséges.

Az újonnan kialakuló neurológiai tünetekkel vagy hirtelen kezdődő, rendkívül erős fejfájással mentőt kell hívni.

Ötvenéves kor felett újonnan jelentkező fejfájás esetén szintén indokolt az orvosi vizsgálat, különösen akkor, ha fejbőrérzékenység, látászavar, láz, fogyás vagy rágás közben jelentkező állkapocsfájdalom társul hozzá.

Hogyan történik a fejfájás kivizsgálása?

A fejfájás diagnózisának legfontosabb része a részletes kikérdezés. Az orvos többek között arra kíváncsi, hogy:

• mikor kezdődött a fejfájás;
• milyen gyorsan alakult ki;
• hol és milyen jelleggel fáj;
• mennyi ideig tart;
• milyen gyakran ismétlődik;
• mi rontja vagy enyhíti;
• milyen kísérő tünetek jelentkeznek;
• milyen gyógyszert és milyen gyakran használ a beteg.

Ezt általános és neurológiai vizsgálat követi. Koponya-CT-re, MR-vizsgálatra, laboratóriumi vizsgálatra vagy egyéb diagnosztikai eljárásra elsősorban akkor van szükség, ha a tünetek másodlagos fejfájás lehetőségét vetik fel.

A régóta változatlan, tipikus migrén vagy tenziós fejfájás és negatív neurológiai státusz önmagában nem feltétlenül tesz szükségessé képalkotó vizsgálatot.

Miért hasznos a fejfájásnapló?

Visszatérő fejfájás esetén érdemes legalább néhány héten vagy hónapon keresztül fejfájásnaplót vezetni.

A naplóban célszerű rögzíteni:

• a fejfájás napját és kezdetének időpontját;
• a fájdalom erősségét;
• a fejfájás időtartamát;
• a kísérő tüneteket;
• a feltételezett kiváltó körülményeket;
• a bevett gyógyszereket és azok hatását;
• nőknél a menstruáció időpontját.

A fejfájásnapló segíthet a fejfájástípus felismerésében, a valódi provokáló tényezők azonosításában és a kezelés eredményességének megítélésében.

A túl sok fájdalomcsillapító is okozhat fejfájást

A rendszeresen visszatérő fejfájás egyik gyakran fel nem ismert oka a rohamoldó gyógyszerek túl gyakori használata. Ezt gyógyszertúlhasználathoz társuló fejfájásnak nevezzük.

A kockázat különösen akkor jelentős, ha valaki hónapokon keresztül:

• triptánt, opioidot vagy kombinált fájdalomcsillapítót legalább havi 10 napon;
• egyszerű fájdalomcsillapítót vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőt legalább havi 15 napon használ.

A diagnózis feltétele, hogy a fejfájás legalább havi 15 napon jelentkezzen, és a gyógyszertúlhasználat három hónapnál tovább álljon fenn.

A gyakori gyógyszerbevétel ilyenkor nemcsak következménye, hanem fenntartó tényezője is lehet a fejfájásnak. A kezelés általában a túlhasznált szer visszavonását, a megfelelő rohamterápia kialakítását és szükség szerint megelőző kezelés bevezetését jelenti.

Mit lehet tenni a fejfájás megelőzéséért?

A fejfájás minden típusa nem előzhető meg, de a rohamok gyakorisága és erőssége sok esetben csökkenthető.

Fontos lehet:

• a rendszeres alvás;
• a megfelelő folyadékbevitel;
• a reggeli és a főétkezések kihagyásának kerülése;
• a rendszeres testmozgás;
• a túlzott koffein- és alkoholfogyasztás mérséklése;
• a képernyőhasználat megszakítása rendszeres szünetekkel;
• a stresszkezelés;
• a fejfájásnapló vezetése;
• a rohamoldó gyógyszerek használatának korlátozása.

A visszatérő fejfájást nem érdemes hónapokon vagy éveken keresztül kizárólag vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókkal kezelni. A pontos fejfájásdiagnózis alapján rendszerint sokkal célzottabb és eredményesebb terápia választható.

Gyakori kérdések a fejfájásról

Összefoglalás

A fejfájásnak számos típusa lehet. A leggyakoribb elsődleges formák a tenziós fejfájás, a migrén és a cluster fejfájás, amelyek tünetei és kezelése jelentősen különböznek egymástól. Másodlagos fejfájás esetén a panasz hátterében egy másik betegség vagy külső tényező áll.

Az alkalmanként jelentkező, enyhe fejfájás többnyire otthoni módszerekkel is kezelhető. A gyakori, egyre erősödő, szokatlan vagy neurológiai tünetekkel társuló fejfájás azonban orvosi kivizsgálást igényel.

A pontos diagnózis nemcsak a ritka, veszélyes okok kizárása miatt fontos, hanem azért is, mert az egyes fejfájástípusokhoz ma már célzott és hatékony kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre.