A beteg kérdése

„Reggel, amikor felülök az ágyban, néhány másodpercig erős forgó szédülést érzek. Néha akkor is előjön, ha balra fordítom a fejem vagy hátranézek. Hányingerem is van, de pár perc után jobb lesz. Lehet ez agyi keringési zavar, vagy inkább belső fül eredetű probléma?”

Orvosi válasz

A rövid ideig tartó, testhelyzetváltozásra vagy fejmozdulatra jelentkező forgó szédülés egyik leggyakoribb oka a jóindulatú helyzeti szédülés, orvosi nevén benignus paroxysmalis positionalis vertigo, röviden BPPV. Ilyenkor a belső fül egyensúlyszervében apró kristályok kerülnek olyan helyre, ahol fejmozgáskor téves ingerületet keltenek, és ez hirtelen forgó jellegű szédülést vált ki. A panasz nagyon kellemetlen, de önmagában nem azonos stroke-kal vagy daganattal.

A BPPV-re jellemző, hogy a szédülés rohamokban jelentkezik, általában másodpercekig, ritkábban egy-két percig tart, és bizonyos mozdulatok ismételten kiválthatják. Gyakori kiváltó helyzet a lefekvés, ágyban megfordulás, felülés, hajolás vagy fej hátrahajtása. A hányinger gyakori kísérőtünet, de hallásromlás, fülzúgás vagy tartós neurológiai tünet általában nem jellemző rá.

Mi más okozhat hasonló szédülést?

A szédülés hátterében nem mindig BPPV áll. Vestibularis migrén esetén a szédülés migrénes fejfájással, fény- és hangérzékenységgel, hányingerrel vagy korábbi migrénes hajlammal társulhat. A belső fül gyulladásos betegségei, például vestibularis neuritis, hosszabb, órákig vagy napokig tartó erős forgó szédülést okozhatnak. Ménière-betegség esetén a szédülés mellett fülzúgás, fülteltségérzés és ingadozó hallásromlás is előfordulhat.

Neurológiai szempontból azért fontos a panasz pontos értékelése, mert ritkábban agytörzsi vagy kisagyi keringészavar, gyulladásos betegség, sclerosis multiplex vagy más központi idegrendszeri eltérés is okozhat szédülést és egyensúlyzavart. A beteg által érzett szédülés jelenthet forgó érzést, bizonytalanságot, ájulásközeli állapotot vagy lebegő, imbolygó érzést is, ezek kivizsgálása eltérő lehet.

Mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni?

Azonnali sürgősségi ellátás szükséges, ha a szédüléshez féloldali gyengeség, beszédzavar, kettőslátás, nyelészavar, arcferdülés, hirtelen erős fejfájás, járásképtelenség, tudatzavar vagy tartós, új neurológiai tünet társul. Ugyancsak komolyan kell venni, ha a beteg nem tud önállóan járni, ha a szédülés folyamatosan fennáll, vagy ha idősebb korban, érbetegségi rizikófaktorok mellett hirtelen jelentkezik.

Ha a panasz inkább rövid, fejmozdulathoz kötött rohamokból áll, akkor nem feltétlenül sürgősségi állapot, de neurológiai vagy fül-orr-gégészeti vizsgálat javasolt. A BPPV sok esetben egyszerű pozicionáló vizsgálatokkal felismerhető, és speciális helyreállító manőverekkel jól kezelhető.

Milyen vizsgálat segíthet?

A kivizsgálás első lépése a részletes kikérdezés: mikor kezdődött, mennyi ideig tart, valódi forgó érzés-e, milyen mozdulat váltja ki, van-e halláspanasz, fejfájás, zsibbadás vagy gyengeség. A neurológiai vizsgálat során a szemmozgások, koordináció, járás, reflexek és érző-mozgató működések ellenőrzése történik. Bizonyos esetekben fül-orr-gégészeti, audiológiai vagy vestibularis vizsgálat, ritkábban koponya MRI is indokolt lehet.

Fontos, hogy a beteg ne kezdjen tartósan szédüléscsillapító gyógyszert szedni orvosi kontroll nélkül, mert egyes készítmények hosszabb távon lassíthatják az egyensúlyrendszer kompenzációját. BPPV esetén a megfelelő manőver gyakran célzottabb, mint a gyógyszeres tüneti kezelés.

Mit érdemes otthon megfigyelni?

Hasznos feljegyezni, hogy melyik fejmozdulat váltja ki a panaszt, mennyi ideig tart a roham, jelentkezik-e hányás, fülzúgás, hallásromlás vagy fejfájás. Ha a szédülés visszatérő, érdemes kerülni a hirtelen mozdulatokat, gondoskodni a biztonságos felkelésről, és esésveszély esetén segítséget kérni. Autóvezetés, magasban végzett munka vagy veszélyes gépek használata aktív szédülés mellett nem javasolt.

A válasz általános tájékoztatás, nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot. Visszatérő, bizonytalan eredetű vagy neurológiai tünetekkel társuló szédülés esetén neurológiai kivizsgálás javasolt.

Miért nem elég csak a tünetcsillapítás?

A szédülés kezelése akkor hatékony, ha tudjuk, pontosan milyen mechanizmus áll a háttérben. BPPV esetén például a megfelelő pozicionáló manőver lényegesen célzottabb lehet, mint a tartós gyógyszerszedés. Vestibularis migrénnél viszont a migrénes hajlam, az alvás, a stressz, a folyadékbevitel és a rohammegelőzés kerülhet előtérbe. Központi idegrendszeri eredet esetén egészen más teendők szükségesek. Emiatt a visszatérő szédülést nem célszerű kizárólag hányinger- vagy szédüléscsillapítókkal elfedni, mert ezzel a pontos diagnózis és a célzott kezelés késhet.